Egy hulladékégető műtől 200 méterre lakni nem hangzik túl vonzónak, de mi lenne, ha a létesítmény nem csak a hatalmas tömbépület és a füstölő kémény látványát kínálná? A koppenhágai Amager Bakke, amely egy ipari területen fekszik, nem egy tipikus erőmű, hanem a fenntartható jövő szimbóluma.

A Bjarke Ingels Group (BIG) jövőbe látó építészei által tervezett Amager Bakke nevű komplexum hulladék égetéséből hasznosít energiát, mellyel akár 72 000 otthont is ellátnak. Az erőművet úgy tervezték, hogy a helyi hőigénytől és az áramáraktól függően 0-63 MW villamos energiát és 157-247 MW távhőt termeljen.

wikipedia.org

További jelentős előrelépést jelent, hogy a működése során több tiszta vizet termel, mint amennyit felhasznál. A szűrésnek és más technológiáknak köszönhetően az erőmű 99,5%-kal kevesebb ként, és 95%-kal kevesebb NOx-t bocsájt ki, mely a világ legtisztább hulladékégető művévé teszi az Amager Bakke-t.

Egyedülálló kialakítása túlmutat a funkcionalitáson, hiszen célja, hogy gazdaságilag, környezetvédelmi és társadalmi szempontból is előnyös legyen. Az évente feldolgozott 440 000 tonna hulladék hozzájárul a város energiaszükségletéhez, miközben csökkenti a környezeti terhelést.

Tervezése során, ahelyett, hogy elszigetelték volna az üzemet, a BIG egy egész évben látogatható közterületbe integrálta azt. Nyáron az épület a kiépített túraútvonalakkal, a játszóterekkel és a fitneszeszközökkel rekreációs központként, télen pedig síterepként funkcionál, ahol két és fél focipályával megegyező területű lejtő áll rendelkezésre.

A komplex acélszerkezetű építészeti csoda belseje rejti az üzem gépeit, melynek homlokzatát szendvicspanelekre helyezett alumíniumtéglák díszítik. A gépek elrendezése egy hatalmas sípálya körvonalát alkotják meg, melyben észrevétlenül ötvöződik a forma és a funkció.

Az üzem a DynaGrate elnevezésű technológiát alkalmazza, amely nem igényel leállást, ha nagyobb mennyiségű fémhulladék kerül az égéstérbe. Az erőmű vízhűtése jelentősen csökkenti az NOx képződést és a ventilátorok által felhasznált energiát is. Ezek a tényezők járulnak hozzá a hagyományos módszerekhez viszonyított alacsonyabb üzemeltetési költségekhez.

Ezen innovációk ellenére Koppenhága jelentős kihívással néz szembe, hiszen a lakosok tudatos életvitele miatt az üzem elsődleges tüzelőanyag-forrásából – a helyi hulladékból – hiány van. Az energiatermelés fenntartása érdekében Dánia úgy döntött, hogy hulladékot importál a szomszédos országokból.

Az Amager Bakke arra késztet minket, hogy elgondolkodjunk a jövőn. Mi vár az ilyen innovatív szerkezetekre a hulladékgazdálkodás hatékonyságának növekedésével? Vajon pusztán építészeti bravúrrá válnak, vagy továbbra is a fenntartható holnapot alakítják?

Csak az idő fogja megmutatni az utat egy olyan jövő felé, ahol a hulladékot nem egyszerűen ártalmatlanítják, hanem a közösségi szerepvállalás és a környezeti felelősségvállalás lehetőségeivé alakítják át.