Az Atlanti-óceán partjai mentén húzódó erdőkben őshonos embaúba fa (Cecropia pachystachya) figyelemre méltó növény, amelyet gyakran használnak regenerációs projektekben, mivel üreges törzse tágas otthont nyújt a különböző hangyakolóniáknak. Ez az egyedülálló ökológiai kölcsönhatás jól példázza a természettel való együttműködést, és inspirációként szolgál az olyan szervezetek számára, mint a formigas-de-embaúba (embauba hangyái), mely zöld területek létrehozását tűzte ki célul São Paulo városi részein belül. A gyermekek és a közösségek bevonásával hatalmas léptékű faültetésbe fogtak, kihangsúlyozva a fák jelentőségét a városi területeken belül.
A formigas-de-embaúba civil szervezet sikeresen telepített “mini erdőket” São Paulo különböző állami iskoláiban. Egy alkalommal 100 különböző fajta 800 facsemetéjét ültették el, bevonva ezzel 4000 diákot az ültetés folyamatába. A projekt túlmutat az egyszerű faültetésen, mivel ez a program elősegíti az iskolai közösségekben a környezetvédelmi aktivizmus érzését, ösztönzi a természethez való kötődést és az atlanti-óceáni erdő biológiai sokféleségének jelentőségének megértését.
Amellett, hogy lehetőséget biztosítanak a környezeti nevelésre, a mini-erdők az élelmiszertermelés támogatásában is megmutatták potenciáljukat: yucca, kukorica, bab, kelkáposzta, édesburgonya, paradicsom és sütőtök virágzik az erdei környezetben. Ezen túlmenően az erdők szélei körül stratégiailag elhelyezett őshonos gyümölcsfajokat, például pitangueirákat, cambucisokat, araçásokat és amoreirasokat ültetnek, amelyek nemcsak a biológiai sokféleséget növelik, hanem a járókelők számára is elérhetővé teszik ezeket a gyümölcsöket.
Figyelemre méltó adat, hogy csak São Paulóban mintegy 650 állami iskolát tartanak számon, amelyek alkalmasak a mini erdők telepítésére. Ez a kezdeményezés kulcsfontosságú lépés lehet a városi klímához való alkalmazkodásban, mivel a városon belül úgynevezett “hűsítő helyeket” vagy városi oázisokat hozhatnak létre. Denise Duarte, a São Paulo-i Egyetem Építészeti és Urbanisztikai Karának professzora óriási lehetőségeket lát az iskolák zöldterületként való felhasználásában. A civil szervezetek, oktatási intézmények és közösségek közötti együttműködés jól példázza a közös erőfeszítések fontosságát a környezeti kihívások kezelésében.
Az esőerdők városi környezetbe való visszahelyezésének koncepciója az őslakosok filozófiájából és kultúrájából merít ihletet. Az őslakos népek az erdők és biomok gondnokai voltak, megőrizték területeiket és biztosították az általuk lakott ökoszisztémák jólétét. A formigas-de-embaúba projekt célja az őslakosok tudásának bevonásával az atlanti-óceáni erdő biológiai sokféleségének helyreállítása, ami a környezetvédelem spirituális, művészeti és politikai dimenzióit tükrözi.
Az ilyen projektek sürgősségét Brazíliában az évek során megfigyelhető gyors urbanizáció indokolja. Az ország városi területei 1985 és 2021 között évente 3,2%-kal nőttek, ami az erdős területek riasztó mértékű csökkenéséhez vezetett, különösen az Atlanti-erdő bioszférájában. São Paulo, mint Brazília legnagyobb városi agglomerációja, az Atlanti-erdőben való elhelyezkedése miatt jelentős környezeti kihívásokkal néz szembe.
Az urbanizáció által súlyosbított egyik kritikus probléma városban kialakuló hőszigetek. A globális felmelegedés felerősíti a hőhullámokat, így a városok még melegebbé válnak, különösen az éjszakai órákban. Az áthatolhatatlan felületek és a magas épületek hozzájárulnak a hő visszatartásához, és ellenséges környezetet teremtenek a szélsőséges időjárási események idején. A légkondicionálás alkalmazása mint megoldás, csak fokozza az energiafogyasztást és hozzájárul az éghajlatváltozáshoz.
Az iskolák zöld erdőterületei ígéretes megoldást kínálnak a városokban a hőséggel kapcsolatos problémák enyhítésére. Az iskolák a potenciális hűsítő helyek vagy városi oázisok hálózataként szolgálhatnak, megkönnyebbülést nyújtva a szélsőséges hőhullámok idején a diákok, a családok és a szélesebb közösség számára. Az iskolai zöldterületek integrálása összhangban van az olyan városok kezdeményezéseivel, mint Párizs, ahol a városi erdők döntő szerepet játszanak az éghajlatvédelmi tervekben.
Az ember és a természet közötti kapcsolat egyetemes, kulturális határokon átívelő. Az őslakosokhoz hasonlóan, akik felismerték az esőerdő szentségét, minden ember mély kapcsolatot alakíthat ki a természettel. A fák az életet szimbolizálják, és olyan alapvető szolgálatot nyújtanak, mint a levegő tisztítása, a környezet hűtése és a biológiai sokféleség támogatása. A természeti világ részeként az embereknek kötelességük megvédeni és ápolni ezeket a felbecsülhetetlen értékű erőforrásokat.
Összefoglalva, a zöldterületek, különösen a fák és erdők létrehozása a São Paulóhoz hasonló városi területeken létfontosságú a fenntartható jövő megteremtéséhez.
Az olyan projektek, mint a formigas-de-embaúba szervezete bizonyítják az oktatási intézmények, a közösségek és az őslakosok tudása közötti együttműködés erejét a környezet helyreállításában és megőrzésében.
A fák fontosságának felismerésével és a városi tájba való integrálásukkal leküzdhetjük a hőszigeteket, csökkenthetjük a szén-dioxid-kibocsátást, és javíthatjuk a városi lakosság általános jólétét.
A természettel való kapcsolatunk felvállalása és a környezet szentségének megértése egy zöldebb és egészségesebb világ felé vezető utat nyit az elkövetkező generációk számára.
zoldszem.com 